Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rózsa Sándor

2011.07.19

Magyar „kalóz” a Kúnság „gabonatengerén”.

A legnagyobb betyár – Rózsa Sándor születésnapja.

Szegeden, 1813. július 16–án született a magyar történelem legismertebb betyárja, Rózsa Sándor.

Neki köszönhető, hogy a betyárokra nem feltétlenül negatív éllel emlékezünk, hanem sokszor, mint nemzeti hősökre gondolunk. Az önbíráskodás 19. századi megtestesítői voltak a betyárok, igen erős igazságérzettel.

Rózsa Sándor több bűncselekményt is elkövetett, de állítólag sohasem káromkodott, és az igazságszolgáltatás jegyében cselekedett. Megbüntette az urakat. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején 150 fős seregével kiverte a szerb megszállókat a Délvidékről. Maga Kossuth Lajos kérte meg arra, hogy segítsen.

Ő muszáj betyár volt, azaz a hatalom kényszerítette rá, hogy szembeszálljon a törvényekkel.  Apját elkapták, amikor egy alkalommal ellopott egy lovat, s ezért felakasztották. Ez, a még gyermek Rózsa Sándorban mély fájdalmat keltett.

23 éves volt, mikor, egy bizonyítást nem nyert tehénlopásért sokévnyi börtönre ítélték Szegeden. Ám Ő megszökött a rabságból, és innentől kezdve a menekülés és kalandok egész sora következett életében az Alföld pusztáin, tanyáin. Szinte mindenki befogadta, kapott ételt, italt, szállást. Élő legenda lett, akinek a híre gyorsan terjedt.

 

 

 

1845-ben kérvényt nyújtott be, melyben vállalta, hogy becsületes életet él élete hátralévő részében – ezt a kérvényt a hatalom elutasította. 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány menlevelével, csapatával együtt csatlakozott a szabadságharchoz. A szerbek elleni délvidéki harcok főszereplője. Érdekesség, hogy a karikás ostor volt a 150 fős betyársereg legerősebb fegyvere a betörő szerb granicsárok ellen. A strázsai csatában 637 szerb halt meg, és nincs feljegyzés arról, a betyárok közül ottmaradt volna-e valaki. Ám igen fegyelmezhetetlen csapatát a parancsnokság feloszlatta.

 

A szabadságharc leverése után vérdíjat tűztek ki a fejére, méghozzá 10000 forintot, ami szokatlanul magasnak számított akkoriban. 1857-ben árulta el Katona Pál, a tárgyalása 1859 februárjában kezdődött. Rózsa Sándor annyira népszerű volt, hogy nem merték kivégezni, életfogytiglani börtönre ítélték. Kufsteinbe, majd Theresianstadtba, később Péterváradra került, hogy aztán 1868-ban amnesztiával szabaduljon.

Miután kiszabadult, megpróbált becsületesen élni, de a közben megváltozott viszonyok között nehezen boldogult, az emberek elfordultak Tőle. Újra összeállt egy szabadcsapat, vonatokat és postakocsikat raboltak. Ám Ráday Gedeon pandúrfőnök csapdát állított neki, újra elfogták és a szamosújvári börtönben halt meg, 1878-ban.

Rengeteg legenda szól róla, nem véletlen, hogy versek, népdalok, készültek életéről. Ha valamit zsákmányoltak, azt mindig egyenlően osztotta szét a többi betyár között. Akinek csak tudott, segített. Talán ezért maradt pozitív hős.

 

 

A mappában található képek előnézete Rózsa Sándor